Az ember néha észre sem veszi, hogy néhány dolog hiányzik az életéből. Nem azért, mert nem szeretné, hanem mert elfoglalt. És ha csak egy pillanatra is a magány sötétjében ragad, gondolatok tömkelege hasít át a fején, mely egy hosszú labirintusnak tűnhet, amiből látszólag soha nem keveredhetünk ki. Pont ezért menekülnek az emberek a gondolatoktól, a magánytól, mivel minden gondolatban, magányos pillanatban ha csak a fájdalom, boldogtalanság kis szikrája is megfordul, az ember menekülésre kényszerül, mert a ezekkel az érzésekkel szembenézni a legnehezebb. Így van ezzel majdnem minden ember. Sok ártatlan, akik csak boldogak szeretnének lenni, és menekülve szaladnak el a múltjuktól. Így teszem ezt én is. Bár néha erkelülhetetlen a magány, a gondolkozás, ami nem is rossz, ha csak nem térünk be a labirintusba. Ha ezt megtesszük, vagy az életünk legnagyobb hibáját követjük el, vagy viszont ez után már másképp fogunk tekinteni a világra. Minden egyes belemélyüléssel közelebb kerülhetünk a kiúthoz. Próbálj meg kikerülni, és már nem fog olyan nehéznek tűnni az élet minden egyes napja.